5 hónappal később:
Jen! Sziaaaaaaa, felkeltél már??-rontott be a szobámba Nancy.
Neem.-nyögtem ki és magamra húztam a takarót.
Jenna, június közepe van és te vastag takaróval alszol?? Egyébként is, miért van ilyen sötét? Húzd már föl néha a redőnyt és...am..takaríthatnál is.-mondta miközben odasétált az ablakhoz és felhúzta a redőnyt.
Miért vagy itt?-kérdeztem és nagy nehezen kisöpörtem a kócos hajam a szememből és felültem az ágyamra.
Jézusom, és az sem ártana, ha néha hajat mosnál!-nézett szörnyülködve.
Azért jöttél, hogy kritizálj engem és az életmódomat??-kérdeztem.
Nem, nem, ne haragudj. Igazság szerint azért jöttem mert van egy meglepetésem!-csillant föl a szeme.
Öt hónapja utálom a meglepetéseket Nanc.-mondtam.
Tudom, de ez most más.-mondta.
Más? Hát persze, hogy más. Sosem lesz már ugyanolyan...-kezdtem el.
Engeded, hogy végigmondjam ??!-kérdezte.
Perszeeee!-válaszoltam tettetett lelkesedéssel.
Na szóval, tudod van egy nyaralónk Olaszországban éééééés anyuék odaadták a kulcsokat, hogy menjünk le a nyárra. Hát nem csodás??-lelkesedett. De,de csodás.....
Anyuék úgy se engednének el..-próbáltam valamivel előállni hát ha kitudom magam húzni ebből, hát.. nem ment.
Há-há-háá, előtted járok egy lépéssel, ugyanis beszéltem a szüleiddel és így, hogy jön Tony is így elengednek téged is!!-válaszolta. Neeemm, nem! Nem lehet, hogy a szüleim elengedtek!!
Figyi, szuper lesz nektek Tonyval, de én nem megyek zavarni titeket.-mondtam.
Ugyan már Jen! Nem emlékszel kilencedikben? Akkor lettünk hárman legjobb barátok. Szóval nekem ne mond azt, hogy Tony nem szeretné, ha eljönnél.-mondta.Ja akkor lettünk, csak időközben ti összejöttetek.
Jó, én értem. Csak.. csak nem fogok elmenni.-válaszoltam.
Miért nem?!-lett mérgesebb Nancy.
Mert én erre nem vagyok felkészülve Nanc és ezt te is tudod. Nem tudok boldog lenni nélküle, egyszerűen nem megy.-kezdtem el könnyezni.
Tudod mi a baj veled Jenna??!-kérdezte, és ekkor már az ajtó felé igyekezett-Az, hogy te meg sem próbálsz boldog lenni! Saját magadat kínzod azzal, hogy öt hónapja fekszel, és csak iskolába vonszoltad el magad aztán jöttél haza sírni. Szerinted ez normális?? Térj észhez Jenna!! Kezdj el ÉLNI!!-az utolsó szót erősebben megnyomta majd kiviharzott.. hát persze..
NANCYY!!-kiabáltam ki neki.
Tessék??-tört vissza a szobámba mérgesen.
Igazad van, ne haragudj.. én.. nekem változtatnom kell, csak tudod, nagyon nehéz..-mondtam sírva.
Te ne haragudj rám Jenna. Nem kellett volna így neked támadnom amikor ilyen lelkiállapotban vagy. Szörnyű legjobb barát vagyok.-szomorkásan elmosolyodott majd odajött és átölelt.
Nem, nem te vagy a szörnyű barát, hanem én-küszködtem a könnyeimmel, hogy végigmondjam a mondatot-, és, hogy változtassak ezen, el fogok menni veletek Olaszországba. JÉZUSOM kimondtam... innen nincs visszaút.
Jennny köszönööm!!-lepődött meg Nanc, aztán ismét magához szorított.
Mikor és mennyi időre megyünk?-kérdeztem.
Egy hét múlva indulnánk repcsivel, hozzáteszem már a jegyed is megvan, szóval egy hét múlva indulunk és hát, úgy terveztük az egész nyárra.-mondta. Uram-isten, mibe mentem én bele..
Ahha, ezt valahogy nem említetted. Na mindegy, akkor..hát egy hét múlva.-válaszoltam.
Szia!
VálaszTörlésWow, kezd bemelegedni a történet, kíváncsi vagyok mik fognak történni Olaszországban! :)