7. fejezet

Hazafutottam miközben szakadt az eső. Mondhatom, szuper volt, és ennél "jobb" nem is lehetett volna a napom..

Jeeennaa! Miért vagy csurom víz??-futott oda hozzám Nancy.
Mert esik az eső?!-ráncoltam össze a szemöldököm.
Nagyon vicces.-öklözött vállba.
Az a nő fölidegesített.-ráztam meg magam.
Miért?Mi történt?-kérdezte, majd lejött Tony is.
Hát veled meg mi történt?-kérdezte.
Azt próbálom elmesélni!-forgattam a szemem.
Valakinek rossz napja van.-jegyezte meg. 
Elmeséltem nekik a történetet elejétől a végéig, hogy Elizabeth milyen ellenséges nőszemély,és, hogy nem kértem a segítségéből.
Hát Jenna, ez jól elb*sztad, már bocs.-nevetett fel harsan Tony.
Szerintem nem kérdeztelek.-vigyorogtam rá mérgesen.
Szerintem befejezheted!-szólt vissza.
Szerintem majd én eldöntöm mikor fejezem be!-néztem farkasszemet vele.
Hihetetlen gyerekes vagy.-nevetett egyet majd elment. Eközben Nancy semmit nem szólt, csak állt, karba tett kézzel.
Te nem szólsz semmit?-kérdeztem.
Miért? Hogy velem is veszekedj?-kérdezett vissza.
Na neked meg mi bajod..??!-fújtam ki a levegőt.
Talán csak az, hogy mindenkin keresztül gázolsz és csak magaddal törődsz!-ordított rám. Húha.
Jajj bocsánat. Igazán jó barát vagy,hogy pont a mai napon összeveszel velem.Köszönöm!-ráztam a fejem nevetve.
Ja, hogy én lettem a rossz barát?? Vicces, mert tudod, ha én nem megyek el mindennap hozzád és nem rángatlak ki a rohadt szobádból akkor még most is ott ülnél és sírnál!!!-kelt ki magából Nanc, húh ilyennek még nem láttam.
Tudod, talán jobb lenne.-vicsorogtam rá.
Igen? Akkor igazán visszamehetsz.-vicsorgott vissza,mire én fogtam magam és elmentem mellette a lépcső irányába, de utánam szólt: Adam biztos örül, hogy nem kell már téged elviselnie.
Őt ne keverd ebbe bele!-förmedtem rá.
Már, hogy ne keverném bele? Amiatt van ez az egész, hogy nem tudod feldolgozni, hogy meghalt. Igen Jenna, ő MEGHALT és soha nem jön vissza. És ahelyett, hogy mindenkivel ordibálsz, és egy lépést nem teszel, hogy segíts nekem vagy akár Tonynak, és ezek mellett még elviselhetetlen a viselkedésed is. Itt van Mike, aki valamilyen oknál fogva keresi a társaságod, de te nem egyszer, nem kétszer inkább hazudsz neki, mintsem elmennél egy kicsit többször kikapcsolódni vele. Nem érdemelsz egy ilyen barátot mint Mike! Nem érdemelted meg Adamet! És nem érdemled meg, hogy szóba álljon bárki is veled! Meg ez a szerencsétlen néni, aki látja rajtad, hogy bajban vagy, és segíteni próbál, vagy ha nem is segíteni, legalább beszélgetni kicsit, de te őt is eltaszítottad. Mindenkit eltaszítasz magad körül! Jobb ha magadba nézel!-lökte ki magából.
Befejezted?!-nevettem fel, mert egyáltalán nem tartottam igaznak amit ő mondott.
Nem Jenna. BefejezTÜK. Menj el...-nézett rám lesajnálóan.
Ezt akarod?!-vigyorogtam.
Ezt.-bólintott.
Meg kapod amit akarsz, mint mindig. Öt perc és itt sem vagyok Virágszálam.-indultam fel a lépcsőn.

A bőröndjeimbe összegyűrtem az összes ruhát, a képeket beledobáltam és valóban öt perc alatt végeztem is. Lementem a lépcsőn, körbenéztem, és láttam, hogy Nancy az asztalnál ül háttal nekem, előtte pedig Tony áll, és dühösen figyel. 
Megérdemlitek egymást!-vágtam oda nekik, majd kinyitottam az ajtót és indultam el esőben a nagyvilágban. Gyorsan felhívtam Mike-ot, hogy megkérdezzem, aludhatok-e nála, ő persze azonnal belement, és egy megbeszélt helyre jött értem a kocsijával, majd indultunk hozzájuk. Nem a szüleihez, hanem abba a házba ahol az öt fiú lakik.
Chiao Nancy!-köszöntött Frederico, majd a többiek is. Mike felküldött a szobájába, hogy öltözzek át, majd feljött ő is és leültünk a fotelére. Neki is elmeséltem az egész napomat. A távcső keresést, Elizabethet, Tonyt, Nancyt, Adamet, Nancy véleményét rólam..Ja és persze, hogy kidobtak.
Na?-kérdeztem sírva, mert hogy nem tudtam bent tartani a könnyeimet, egész nap bennem voltak.
Én nem megbántani akarlak Jenna, de.. szerintem, lehet igazuk van.-szólt halkan,
Nekik?? Miért lenne igazuk? Nancy azt mondta, Adam örülhet, hogy nem kell engem elviselnie. Ez a barát? Ez??-kérdeztem.
Igen, igazad van neked is, de lehet kicsit túllőttél a célon.-mondta.
Na ne már, hogy te is egy olyan emberré állj aki még csak nem is a barátod.-lepődtem meg.
Nem én csak... Tudod mit? Ezt a beszélgetést most hanyagoljuk, pihenj le és majd holnap megbeszéljük.-mosolygott rám.
Rendben. Őő, holnap szombat?-kérdeztem.
Igen.-válaszolta.
Akkor holnap megyünk Rómába igaz?-emlékeztettem magam.
De nem kell mennünk ha nem akarsz.-mondta.
Dehogynem!! Nagyon szeretnék!-erőltettem magamra egy kis mosolyt.
Biztos?-kérdezte.
Persze. Mike, kérlek, ezt ne mond el a szüleidnek jó?-könnyeztem.
Dehogy mondom!-mosolygott.
Köszönöm! Mindent! Te igaz barát vagy!-néztem rá könnyezve, majd szorosan megöleltem.

Mike tényleg fantasztikus barát. Hozott föl enni, adott törölközőt, megnevettetett,és felajánlotta, hogy elvisz egy ismerőséhez aki Angliába lakik, hogy megnézzük a csillagom.
Mit csinálsz?-kérdeztem az ágyán ülve.
Filmezünk.-válaszolta miközben ügyködött valamit a tévén.
Úú szuper!-tapsikoltam, majd Mike odaült mellém és együtt néztük a vígjátékot.

Reggel Mike ágyában(!!) ébredtem, ő pedig mellettem feküdt, a tévé pedig még mindig ment. Elaludtunk volna a film közbe? Jajjaj. Megpróbáltam felülni az ágyról, hogy megkeressem a telefonom. 6:55. Egy óra és indulunk. Odamentem a tévéhez és lekapcsoltam, majd hallottam, hogy Mike mocorog.
Szia!-szóltam.
Jó reggelt! Jól emlékszem, hogy elaludtunk a filmen?-kérdezte.
Igen.-válaszoltam.
És jól emlékszem, hogy mellettem aludtál?-nevetett fel.
Igen, de csak véletlen!Bocsi.-húztam el a szám.
Jobbat aludtam így, meg kéne ismételni.-nevetett.
Miiiike!!-dobtam rá a fotelről a párnát.
Jó máá'. Inkább öltözzé' asszony!-szólt vissza.