8. fejezet

-Íííííííííííííííííí-futott be Aiden a nappaliba.
-Szia Aideen!!-öleltem át a kisfiút.
-Jó napot Mr. és Mrs. Jules!-nyújtottam a kezem az apának, az utóbbit pedig két puszival üdvözöltem.
-Örülök, hogy újra látlak Jenna!-mosolygott Mrs. Jules.
-Én is nagyon örülök maguknak!-viszonoztam a mosolyt.
-Na indulhatunk?-szólt Mike segítségkérően, mert Aiden a nyakában ült és ütögette a fejét.
-Induljunk!-szólt Mr. Jules. Kár, én még elnéztem volna ahogy az 5 éves kis srác püföli a bátyját. Na mindegy, majd legközelebb.
Okos fejjel azt gondoltam hipp-hopp odaérünk Rómába. Aha. Nem. Több mint egy órát utaztunk a repülőtérre, mert, hogyha kocsival mennénk, utaznánk vagy 10 órát. Hupsz. Ezt nem tudtam. Mindegy, szerencsére repcsivel 45 perc alatt odaértünk és csodálhattam azt a gyönyörű várost. Tele volt emberekkel, és csodás épületekkel. Annyira más volt mint Anglia.
-Na??-mosolygott Mike.
-Na? Na? Ez csodálatos!!-mondtam majd kattintottam pár képet a telefonommal. Ekkor nem érdekelt,  hogy összevesztem a barátaimmal, nem érdekelt, hogy kábé nincs hol laknom, nem érdekelt semmi, mert Róma magába vonzott.
-Menjünk a Colosseumhooz!! Ott még most is vannak gladiátorok? Úúúú és ott harcolnak, és van kardjuk is meg minden!!-kardozott a képzeletbeli kardjával Aiden(?),Toby(?),tudom is én.
-Perszee! Hogyne Toby. Még most is harcolnak.-hagyta rá Mike.
Akkor menjünk a Colosseumhoz!!-nevetett Mrs. Jules és leintett egy taxit. A forgalomtól eltekintve (sok..soksok..soksoksok autó mindenhol) viszonylag hamar odaértünk. Az út túloldalán a taxiból kiszállva már láttam a Colosseumot. Hatalmas volt! Lehetetlen volt nem észrevenni. Azt gondoltam, hogy mivel régi,és igen-igen kopott épület, nem lesz szép, de pozitívan csalódtam! Ez gyönyörű!!
-Bemegyünk?-kérdeztem.
-Nem. Fölösleges. Van egy vezető aki arról mesél, hogy régen állatokkal harcoltak a gladiátorok és egy pincében tartották őket,mármint az állatokat, ami mára leomlott, így hát nem érdemes bemenni.-szólt Mr. Jules.
-Értem.-biggyesztettem le az ajkam.Én bementem volna.
Kattintottam párat és mentünk is tovább. Először a Constantinus diadalívet, majd a Viktor Emanuelt (Vittoriano) néztük meg. Kb. végigfutottuk az egészet, mert Rómába annyi minden van! Majd Mrs. Jules kérésére elmentünk a Spanyol lépcsőhöz, majd az én kérésemre megnéztük a Trievi kutat.
Igen, a Trievi kút volt az amiről igazán tudtam is valamit, azt is néhány olasz filmből, de nem baj.
-Szóval dobjak bele aprót? Minek?-kérdezte Mike, mert számára értelmetlen volt az egész. Igen, Mike rengeteg mindent ismer itt Rómában, még a Trievi kutat is, de azt nem tudja milyen ősi mondák fűződnek hozzá. Én tudom, hah!
-Ahhj Mike! Már elmondtam, aki beledob egy aprót az visszatér ide!-magyaráztam neki.
-Én nem dobtam bele egyszer sem aprót, pedig már harmadszorra vagyok itt.-mosolygott.
-De az úúúgy nem jó!!Akkor dobj bele kettőt!-'dobtam' fel a következő ötletet.
-Kettőt? Erre is van egy mondád?-nevetett ki. Ahh ez az amerikai akcentus!!
-Persze. Na, ha kettőt dobsz bele akkor az segít a házastárskeresésben.-magyaráztam. Erre ő jól kiröhögött és azt mondta akkor majd inkább dob bele hármat.
-Nem jóóó! A Három segít a válásban!!-tiltakoztam.
-Mi van???-nevetett fel megint.-Jó akkor én inkább nem dobok semmit.
-Dobj bele egyet te szerencsétlen!-fogtam a fejem. Mike elővett egy eurót és már majdnem elhajította, de még időben meg tudtam fogni a kezét.
-El ne dobd!!-kiáltottam rá.-Háttal kell, jobb kézzel, bal váll fölött.Erre felhúzta a szemöldökét, megfordult majd beledobta az aprót a kútba, úgy ahogy kell.
-Ez a beszéd! Tudod te!-mosolyogtam, és közben néztem a kis Aident aki vagy huszadik aprót dobálta a vízbe. Hát igen, a szülők se tudták nagyon leállítani.
Készültem én is a dobásra, már megfordultam és akartam hajítani, de Mike rám szólt.
-El ne dobd!! Ezt nem így kell!! Köpj rá egyet csak úgy ééér!!-utánzott engem. Haha..
-Ez igenis komoly dolog! Balszerencsés lehetsz, ha nem úgy csinálod ahogy kell.-szóltam.
-Tényleg nagyon komoly dolog! Na köpj rá!-dramatizálta túl.
-Rá nem köpök!!-emeltem fel a szemöldököm.
-Akkor majd én!-kezdte el de leállítottam, ráköptem majd hátradobtam,
-Most szerencsétlen leszek!-biggyesztettem le az ajkam.
-Akkor dobj bele még egyet!-mondta.
-De az nem jó, mert az a házastárskeresésben segít!-magyaráztam.
-Jenna! Dobd bele!!-utasított. Huh, szerintem kicsit idegesítem. Beledobtam a második aprót is, immáron köpés nélkül!!
-Na befejezted?-kérdezte Mike.
-Azt hiszem.-mosolyogtam.
-Jenna képzeld huszonöt aprót dobtam bele!!-lelkesedett Toby.
-Hűhaaa!!-tátottam a szám. Azért ez kicsit sok.
-És rájuk is köptél?-kérdezte Mike.
-Nem. Miért, rá kell?-kérdezte Toby.
-Igen. Szóval szerintem menj bele a kútba és keresd meg őket!-nevetett Mike. Toby azonnal fogta magát és elindult a szökőkút felé de anyja megfogta.
-Miikee! Mire vetted rá a testvéred?-kérdezte.
-De anya, vissza kell mennem,így nem lesz szerencsém.-húzogatta a karját Mrs. Jules kezei közül, eközben Mr. Jules a kút túlsó oldalát tanulmányozta.
-Aiden először is, nyudj le, másodszor pedig, annyi aprót beledobtál a kútba, hogy biztosan szerencséd lesz!-mondta Mrs. Jules.
-De Mike azt mondta..-kezdte, de Mrs. Jules közbeszólt:
-Ne hallgass a bátyádra,butaságokat beszél, igaz Jenna?-nézett fel rám.
-Teljes mértékben!-helyeseltem.
-Jól van Jenna, jössz te még az én utcámba.-bólogatott lassan Mike.
-Az biztos, tekintettel arra, hogy nincs hol laknom.-meredtem magam elé.
-Mondom, hogy laksz nálam amíg nem oldódik helyre minden!-magyarázta Mike suttogva, hogy Mrs. Jules és Aiden ne hallják, bár szerintem amúgy se hallották volna mert Aiden épp siránkozott az aprói miatt.
-De Mike, nem érted, nem fog megoldódni semmi, egy életre megharagudott rám!!-mutogattam össze-vissza.
-Legjobb barátnők vagytok ugyan már!-legyintett egyet majd elment. Legjobb barátnők voltunk, csak, hogy helyesbítsek.
Még elmentünk pár szuvenír boltba aztán indultunk is, mert ment a gépünk sajnos. Róma fantasztikus, vissza kell még jönnöm! Nem volt elég egy nap, túl kevés, annyi mindent meg lehetett volna nézni, de mi csak az egyik részében voltunk. Na mindegy, majd legközelebb.
Kb. este háromnegyed tizenegy felé érhettünk haza, hulla fáradtan. Mr. Jules-ék Frederico házához (ahol az öt fiú is lakik) raktak ki. Ragaszkodtam hozzá, hogy ne vigyenek el Nancyékhez. Ők még nem tudják, és nem is kell, hogy meg tudják.
-Hulla vagyook!-dőltem le a fotelre.
-Mi van, nem bírtad a tempót?-jött be a szobámba Josh, Mike egyik barátja.
-Hát nem azt mondom, hogy nem bírom, csak végigrohantuk az egészet és leszakad a lábam.-masszíroztam a combom.
-Hát velük így szokás.-mosolygott.
-Voltál már te is velük??-kérdezem.
-Voltam, csak én nem Rómába,hanem hegyet mászni, hidd el az rosszabb!-meredt maga elé.
-Hegyet mászni? Ők ilyen hegymászós család?-gondolkodtam el mert azért ezt nem gondoltam volna.
-Durván hegymászós család.-magyarázta.
-Na és Aiden?-érdeklődtem, mert azért egy öt éves kisfiúval csak nem olyan 'durva' az a hegymászás.
-Aiden akkor nem jött, de hidd el az a gyerek jobban bírja a tempót mint mi.-bólogatott. Igen ezt már én is észrevettem ma. Amikor én öt éves voltam nyöszörögtem ha akár öt percet is kellett sétálni valahová, ő pedig egyszer sem. Hihetetlen.
-Szóval hegymászás.-bambultam el.
-Hegymászást hallottam?-jött be a szobába Mike.
-Igen, Jennának épp azt ecseteltem, milyen király veletek hegyet mászni.-ütögette meg a hátát Josh.
-Azt is elmesélted neki, hogy mennyire hisztiztél mikor még a hegy felénél sem jártunk??-mosolygott gonoszul Mike Joshra.
-Az a rész kimaradt,és amúgy sem érdekelné.-mondta Josh.
-Dehogyneem! Meséld csak el!-nevettem.
-Áhh!-legyintett.-Képzeld Mike, Jenna szeretne veled elmenni hegyet mászni.
-Tényleg?-nézett rám Mike.
-Hát igazából..-kezdtem de Josh közbeszólt.
-Persze,persze, holnap mehetnétek is ugye Mike??
-Jó, hova megyünk?-kérdezte Mike. A francba. Josh gonoszul rám vigyorgott majd kiment a szobából.
-Mondjuk, erre a hegyre ahol lakunk, még nem voltam fent!-mondtam őszintén, mert terveztem, hogy egyszer fölmegyek rá, nem is olyan nagy szóval épp nekem való.
-Ez nem hegy, ez egy domb,de rendben, legyen.-mosolygott. Ekkor még nem sejtettem, hogy hihetetlen nagy hibát követtem el ezzel, hogy ezt a "hegyet" javasoltam,és ekkor még azt sem tudtam, mi fog történni...