2.fejezet

Kész vagy kicsim?-kérdezte anyu. Körbenéztem, és úgy tűnt mindent hoztam magammal.. vagy is nem mindent, de őt már nem is tudom.
Igen, azt hiszem.-válaszoltam.
Nagyon jól fogod magad érezni abban biztos vagyok.-mondta mosolyogva. Ő tényleg elhittem, hogy én lehet boldog valaha. Csodálom a hitét.Az én hitem öt hónapja beszorult egy dobozkába és onnan akar kimenekülni, nem megy neki, még nem.
Szia anyu!-öleltem át, majd odamentem apához.
Érezd jól magad Jenna,megérdemled.-mosolygott le rám.
Köszi, megpróbálom.-mosolyogtam rá én is.
Odaléptem Nancy és Tony mellé, jelezve, hogy indulhatunk. Utoljára ránéztem a szüleimre, anyu a könnyeivel küszködött, apu meg olyan apukásan mosolygott, igen, apukásan, az apukáknak van egy különleges mosolyuk amit nagyon szeretek.A szüleim biztosan azért küldtek el, hogy újra boldog legyek, és ők biztosan egy másik lányt várnak haza, aki boldog és életvidám.De csalódni fognak mikor hazajövök.

Olaszország:

Olaszország, ismét itt vagyok!!-örömködött Nancy kilépve a repülőtérről. Én még sosem voltam Olaszországban, de meg kell hagyni csodás hely, még a repülőtér környéke is. És nagyon nagyon meleg van, ami mondjuk nem baj, csak Angliához képest meg lehet itt sülni. 

A ház San Marcherita városában volt, gőzöm se volt róla, hogy létezik ilyen város míg ide el nem jöttem, de most már van. És ez a hely egyszerűen csodálatos. A tengerpart, és ahogy ezt a várost körülveszik a hegyek. Csodálatos.A ház pedig fantasztikus. A hegy közepén volt és csak pár ház volt a környéken, és nekem ont ez kellett, egy nyugodt csöndes hely, ahonnan gyönyörű a kilátás.
Nancy ez a ház gyönyörű.-szólaltam meg.
Várj amíg meglátod belülről.-válaszolta és bementünk a házba. Tudtam,hogy Nancy családja gazdag, de hogy ennyire!!! A házba beérve rögtön egy gyönyörű nappali várt telis tele hatalmas bútorokkal. A földszinten van még egy hatalmas konyha egy fürdőszoba, egy dolgozószoba (minek?), és egy hatalmas erkély.
Én ilyet ezelőtt csak képeken láttam.-mosolygott Tony.
Hát igen, anyáék sokat költöttek erre a házra-mondta Nanc majd elindult a lépcsőn fölfelé-, na gyertek megmutatom az emeletet. 
Ez itt a vendégszoba-mutatott be egy szobába-, ez itt a mi szobánk Tony, és az a folyosó túloldalán pedig a tiéd Jen. Ja és mindenkinek külön fürdőszobája van, ami a hálószobából nyílik. Mi ketten Tonyval nyitott szájjal bámultuk végig egyenként  a szobákat annyira gyönyörűek voltak. Beértem a szobámba, amit Nanc jelölt ki nekem és leraktam a cuccom az ágyra. Mindegyik szoba elrendezése nagyjából ugyanaz:van egy hatalmas franciaágy, mellette éjjeliszekrények, szemben egy nagy szekrény, rajta egy hatalmas tévével, mellette sok sok kép a falon és egy íróasztal. Ja és a legjobbat kihagytam, van egy erkélyem két kis székkel. Gyönyörű  a kilátás. Látom a tengert a távolban és sok-sok házat lenézve a dombról. 
Na milyen?-lép mellém Nancy az erkélyre.
Elképesztő.-válaszoltam.
Én megmondtam! Na, rendezkedj be, utána megyünk vásárolni!-utasított.
Vásárolnii??!-szörnyülködtem el. 
Hát nincs itthon kaja, valamit enni kell!-mosolygott Nanc majd kiment a szobából. Huh én meg azt hittem ruhát akar vásárolni. Mondjuk biztos azt is fog, mert a kedvenc idő töltése (szó szerint mert legalább 2 órát szoktunk lenni EGY boltban). Nekem meg természetesen el kell kísérnem minden egyes alkalommal, bár már rég nem kísértem el, nem erőltette a dolgot az utóbbi időben.
Kipakoltam a ruháim, a laptopom az íróasztalra, a könyveimet a polcra és máris otthonosabbá vált ez a szoba. Na nem mintha azelőtt nem lett volna otthonos, csak akkor üres volt, most tele van az én cuccaimmal, amit jó látni.És természetesen teleraktam a falakat, a polcokat, az éjjeli szekrényt Adam képeivel.Ez fontos nekem! Majd ezek után átöltöztem. Fölvettem egy fekete trikót egy fekete rövid gatyával, fekete lábujjas papuccsal. Igen, régebben nem hordtam feketét, most viszont egy szín sincs a ruhatáramban. Öt hónapja.
Hogy nézel ki??!-jött be a szobámba Tony.
Én is örülök neked.-ráncoltam a szemöldököm.
Nyár van és te fekete cuccban vagy?!-ráncolta ő is a szemöldökét.
Nincsenek színes ruháim.-válaszoltam.
Hát akkor majd lesznek. NANCY IDEJÖNNÉL EGY KICSIT?-kiabált át a másik szobába.
Mi az?-kérdezte Nancy ahogy bejött a szobába.
Szerinted normális ez az öltözködés?-mutatott a ruhámra.
Nem, dehogy!De megszokhattad volna már tőle.-mondta Nancy Tonynak.
Jó, de ez már tényleg sok! Vidd el vásárolni!-szólt Tony.
Úgy se jön el,tudod milyen!-mondta Nanc.
Tudom de vidd el! Ha kell kemény eszközökhöz is folyamodhatsz.-mosolygott Tony.
Őőő, nem zavar, hogy itt vagyok??!-emeltem fel a hangom.
Nem!-szóltak egyszerre.
Jó, akkor elviszem egyik nap.-mondta Nancy. Tony bólintott és kiment a szobából.
Úgy se fogok elmenni!-vetettem szúró pillantást Nancyre.
De el fogsz! Most pedig menjünk vásároljunk be, mert nagyon éhes vagyok mááár.-mosolygott Nanc. 
A város szintén gyönyörű, olyan amilyennek felülről látszik: tiszta, rendezett, tele van emberrel és boltokkal, és nagyooon meleg van. Bementünk egy nagy bevásárlóközpontba és nekiálltunk valami ehetőt (amit remélhetőleg ismerünk) keresni. Merthogy az olasz ételeket nem nagyon ismerjük Angliában. 
Őőő, elmennél tojásért és kenyérért? Addig én megkeresem a többi dolgot.-nézett a teleírt papírra.
Okés.-mondtam majd elindultam. Tojás és kenyér tojás és kenyér, merre lehet?Merre lehet?-mondogattam magamban- Áááh sikeer, itt  a tojás! Oké, most már csak annyit kéne tudni mennyi darab kell. Szerintem elég tíz darabos, vagy az kevés? Ezeken gondolkodtam miközben vettem le egy tíz darabos dobozt, a polc tetején volt így alig értem el. Aztán véletlen lelöktem a dobozt. Remek. De hirtelen valaki megfogta, pedig már majdnem leért a földre. 
Ohh köszönööm, vagy is...gracias..si..izé.hogy mondják olaszul,vagy is italiano..mii?Miről beszélek?-kérdeztem magamtól, és nem is figyeltem a fiúra aki megfogta a tojásokat.
Jó lesz a köszi is.-nevetett.
Ó basszus,tudsz angolul.-szörnyülködtem el, mert ezek szerint mindent értett a bénázásomból
Hát igazság szerint amerikai vagyok szóval igen, tudok angolul.-gondolkodott el.
Ó,értem. Köszi, hogy megfogtad,ügyetlen voltam, és amúgy is, ki rakja  a legfelső polcra a tojásokat??-kérdeztem.
Nem lehet, hogy te vagy túl alacsony?-mosolygott le rám.Mi??? 168 centi vagyok, az igenis magas!
Nem! De ha már itt tartunk te se vagy túl magas!-ráncoltam a szemöldököm.Mennyi is lehet? Olyan 176? Az a pasikhoz képest alacsony.Szerintem.
Hát, de magasabb mint te!-nevetett.
Ez neked öröm? Nálam mindenki magasabb!-ráztam a fejem.
Szóval elismered, hogy alacsony vagy!-mondta.
Max csak kis-növésű!-mondtam.
És angol.-állapította meg.
Igen, angol.-helyeseltem.
Áá Jenna hát itt vaa.....-kezdte el mögöttem Nancy aztán észrevette a srácot és a szeme azonnal felcsillant-, Szia.-mosolygott Tonyra. Nancy rám nézett.
Ó, ő Nancy, a legjobb barátnőm, Nancy ő pediig..-kezdtem a mondatot.
Mike.-fejezte be a fiú, akit ezek szerint Mikenak hívnak.
Szia!-nyújtotta a kezét Nancy Mikenak-Itt nyaralsz?
Igen, a haverjaimmal jöttem le a nyárra, és ti?-kérdezte.
Jennával és a barátommal jöttünk le. Ti is egész nyáron itt vagytok?-tette fel a kérdést Nanc.
Igen, és ezek szerint ti is.-mondta és közben rám mosolygott. Ne mosolyogj, mert nem ismersz, és nem is akarsz megismerni!
De nekünk most mennünk kell, szia.-rángattam el onnan Nancyt.
Miért jöttünk el? Bejöttél neki!-suttogta Nancy.
Nem, nem jöttem be neki, csak véletlen baleset történt.-jelentettem ki aztán eszembe jutott-,óó basszus a tojás! Rohantam vissza és láttam,hogy jön szembe velem Mike.
Ezek a tojások nagyon nem akarnak hazamenni veled!-mosolygott Mike és átnyújtotta a dobozt.
Hát úgy látszik. Köszi még egyszer, szia.-mondtam majd sietősen elmentem, nehogy utánam tudjon szólni.
Naa, elkérte a számod?-kérdezte Nancy mikor visszaértem hozzá.
Nem, dehogy, és nem is adnám meg. Én nem randizom!-emlékeztettem a legjobb barátnőmet.
Hát perszee!-mondta gúnyosan.