4. fejezet

Egy héttel később.
Jen, bejössz velem a voltba?-kérdezte Nanc, miközben én épp az egyik kedvenc regényembe merültem bele. Legkevésbé sincs kedvem elmenni,de muszáj. Lusta vagyok, igen tudom!
Persze!-tettem is le a könyvet.
 Sietek haza, ígérem. -mondtam a drága könyvecskémnek. Az a jó a könyvekben, hogy bármi történik körülötted, a könyvek mindig elrepítenek egy másik világba, és egy kicsit te is beleéled magad. Ilyenkor nem gondolkodsz saját problémáidról vagy a sok hülyeségről ami körülvesz, csak olvasol.
Ugyanabba a boltba mentünk mint amikor megérkeztünk, (igen, amikor majdnem összetörtem a tojásokat) merthogy csak ezt ismertük ki, a többit meg se próbáljuk, jó lesz ez.
Mikor jöttünk ki a boltból valaki megszólított.
Jenna,Nancy!-szólt.Ojjaj, ez Mike. Gyors menekülési tervet kell kieszelnem. De egyenlőre csak próbáltam tettetni, hogy nem hallom és tovább sétáltam, de Nancy megállt.A francba! Muszáj volt hátrafordulnom.
Sziaa Mike!-varázsoltam mosolyt az arcomra.
Szia Mike, emlékszel a nevünkre?-lepődött meg Nancy. 
Persze, hogy emlékszek.-nevetett. Miért van az, hogy ezzel a gyerekkel mindig találkozok valahol, valahogy? Másodszorra találkozok vele itt a bevásárlóközpontnál. Oké, ide se jövünk többet.
De ne haragudj nekünk sietnünk kell haza.-próbáltam elmenekülni, de természetesen nem ment. Hogy is ment volna? Hiszen rólam van szó. 
Várj!-szólt Mike.-Nincs kedvetek eljönni ma este a városba? Lesz valamilyen ünnepség.
Nem!-mondtam magamban, és terveztem kimondani is, de Nancy megelőzött.
Szívesen elmennék, de a barátommal elmegyünk vacsorázni-kezdte (Ő én erről miért nem hallottam?)-, de Jennek nincs mára terve, úgy is mondta, hogy szeretne elmenni valahová.
Tessék?? Soha nem mondanék ilyet! A tervem az volt, hogy otthon üljek és megnézzem a Szerelmünk lapjait tizenkettedszer is.
Remek! Akkor hétkor lent találkozunk Jenny! Sziasztok!-intett egyet Mike, majd ment is tovább.
Vacsora? Étterem? Tony és az étterem? Én, elmenni valahová? Avass már be, hogy mikor mondtam ilyeneket mert valahogy nem rémlik.-szóltam rá mérgesen.
Most mit vagy úgy oda? Helyes gyerek, és totál bejössz neki Jenny!-mosolygott. Ó igen, ez a barom Jennynek hívott!! Utálom,ha így hívnak!
Nem fogok elmenni, és nem jövök be neki!-durcáztam be.
De, el fogsz!-parancsolt Nancy.
Nem érted Nanc. Én nem akarok fiúkkal lógni, nem akarok szerelmes lenni, és azt sem, hogy belém legyenek szerelmesek. Egyszerűen nem!-csapkodtam a kezemmel ide-oda miközben magyaráztam.
Nem azt kérte, hogy menj hozzá Jen!-sóhajtott.
De, de..-kezdtem, de belegondolva igaza van. Nem akarok kapcsolatot, és ezt már az elején leszögezem a fiúval, de barátok lehetünk. Abban mondjuk benne lennék.-Rendben. Elmegyek.
Jenna Morgaaan!! Te elmész valahováá? Tudsz nekem meglepetéseket okozni te láány!!-lepődött meg Nancy és közben folyamatosan mosolygott.
Igen, igazad van, ki kell mozdulnom. És kellenek barátok is.-válaszoltam.

Tonyyyyy! Nem hiszed el kivel találkozik ma Jennaa!-üvöltött Nancy Tonynak, aki épp a kocsinak dőlve várt ránk.
Kivel?-kérdezte.
Egy Mike nevezetű fiatalemberrel!-vigyorgott Nanc.
A tojásossal?-lepődött meg Tony. Héhéhéhé, álljunk meg egy percre. Tony mióta tudja ki az a Mike? És mióta hívja tojásosnak??
Bizony!-bólintott Nancy. 
Végre randizol!-nevetett Tony.
Nem randizom Tony!!-lettem mérges. Nem hiszem el! Tudtam, hogy azt gondolják majd,hogy ez egy randi, de nem az! 
Tony idegesen pillantott barátnőjére, aki csak legyintett.
Ne haragudj, nem így értettem. Akkor, viszont, végre barátkozol!-mosolygott halványan Tony.
Igen, ideje volt!-mosolyogtam vissza, majd beraktam a csomagokat a csomagtartóba.


7 óra múlva:
Természetesen az elmúlt hét órában egy perc nyugtom nem volt, mert az én drága barátosném mint mindig, most is gondoskodott róla. Volt egy veszekedésünk is. Én fekete hosszú gatyát akartam fölvenni fekete trikóval és fekete cipővel, mert ma nem Olaszországhoz méltó idő van! De Nancynek nem tetszett így rám adta a fekete bőrszoknyám,fekete harisnyával, egy magassarkúval és egy FEHÉR pólóval! Na igen, itt kezdődött a probléma, hogy fehér a póló! Nem voltam hajlandó fölvenni, de muszáj volt, Nancy miatt.Miatta el fogom viselni erre az egy órácskára.
Szóval valahogy így néztem ki: 

Ti nem készülődtök?-kérdeztem.
Miért készülődnénk?-értetlenkedett Tony miközben a kávéját csinálta. Igen, Tony nagyon szereti a kávét. Egy nap ötször iszik.
Hát Nancy nem is mondta? Romantikus vacsorára mentek.-nevettem. Na persze Tony rögtön levette szemét a kávéról és értetlenkedve nézett rám.
Jennaa! Tudod, hogy akkor csak vicceltem! Tony úgy sem jönne el egy étterembe!-jött le a lépcsőn Nanc.
Mi az, hogy nem mennék?? Honnan tudod?-ráncolta a szemöldökét Tony.
Mert ismerlek!-nevetett gúnyosan Nancy. Oké, ebből veszekedés lesz. Most a legjobb lelépni.
De megyek, sziasztok!-köszöntem el,de nem igazán vették észre mert már javában benne voltak a vitatkozásban. Nem vagyok ideges, mert sokat szoktak veszekedni, de mindig kis értelmetlen dolgokon. Mind ketten túl makacsok. De mindig is ilyenek voltak. Mióta is vannak együtt? Tizedik első fele óta? Az másfél év? Vagy rosszul számolom? Mindjárt két év. Vagy még se?
Jenny!-szólt a hátam mögül Mike. Jéé, már ide is értem? Pedig gyalog jöttem, ami legalább fél óra út!
Szia.-mosolyogtam.
Jól nézel ki!-nézett végig rajtam és tekintete ottmaradt a fehér pólómon. Igen, neki is feltűnt, hogy nem fekete.
Ha ezért hívtál, akkor én megyek is.-nevettem el magam gúnyosan.
Tessék??-úgy nézett rám mintha bolond lennék.
Nekem nem kell pasi nem azért vagyok itt!!-szóltam rá mérgesen.
Tessék?? -ismételte meg a kérdést, immár dühösebben.
Simán csak barátkozni jöttem! Nekem nem, kell, SENKI!!!-vágtam hozzá. Ojjajj, lehet hogy Tony és Nancy veszekedése hatott rám?
Bocsánat, hogy megdicsértelek!!-hangsúlyozta gúnyosan a szavakat. Észrevettem magam.
Ajj, ne haragudj, nem úgy értettem, csak már az elején le akartam tisztázni, hogy nem akarok kapcsolatot!-mondtam bocsánatkérően.
Ezt normálisan is lehetett volna közölni!-válaszolta kicsit lágyabban.
Tudom, ne haragudj. Kezdhetnénk elölről?-kérdeztem halkan.
Persze.Szia Jenny! Mike vagyok, és te?-kérdezte, majd elnevette magát és én is vele együtt.-Még be se kell mutatkoznod, én tudom előre a neved.
Nem Jenny, csaj Jenna vagy Jen!- nyújtottam a kezem, amit megrázott.
Na gyere, mindjárt jön egy olasz banda!-indult el a színpad felé ahol már állt jó pár ember.Ezek mikor jöttek ide? Észre se vettem. Oké, ma kicsit szétszórt vagyok.
Barátaid hol vannak?-kérdeztem.
Ők nem jöttek.-válaszolta. Én azt hittem ők is velünk lesznek,de mindegy.
Elkezdődött a koncert. Nem ismertem a zenekart, mert hát nem vagyok jártas az olasz zenében. Ha jobban belegondolok, semmilyen zenében sem.Én semmit nem értettem, de Mike mellettem kántálta az összes dalt. És nincs is rossz hangja, sőt! Jobb volt őt hallgatni mint a zenészeket,  mert hát, nekem kicsit hamiskásnak tűnt a banda.
Pár szám lement, nekem meg egyre jobban kezdett fájni a lábam a magassarkúban,szóval úgy gondoltam szólok Mikenak: Én leülök kicsit!-ordítottam, mert körülöttem mindenki sikítozott meg énekelt.
Megyek veled!-szólt.
Itt van valahol pizzázó?-kérdeztem tőle, miközben sétáltunk a sátorok mellett, amik kimondottan az ünnepségre lettek felállítva.Legalábbis, gondolom, mert eddig nem láttam itt.
Ez most komoly?-nevetett Mike.
Micsoda?-kérdeztem értetlenül.
Olaszországban vagy! Itt az utak szélén nem ribancokat találsz, hanem pizzázót!-még mindig nevetett.
Nem, nem,nem érted-kezdtem el nevetve-, úgy értem itt, az ünnepségen.
Ja, hát gondolom. Miért?-kérdezte.
Több mint egy hete itt vagyok Olaszországban, de még nem ettem igazi olasz pizzát.-válaszoltam, erre ő megállt.
Még nem ettél??-sokkolódott le.-Akkor ezen változtatnunk kell!! Gyere!
Pár sátorral odébb találtunk is egy pizzázót. Én sima kukoricásat kérdem, Mike pedig sonkás-gombásat.
Na?-kérdezte Mike, miközben haraptam az eljő falatot.
Hát olyan...-kezdtem.
Olyan??-siettetett.
Olyan, mint egy pizza.-állapítottam meg.
Komolyan??! Pedig én már azt hittem salátát eszünk!-rázta a fejét Mike, majd elnevettem magam.
Nem, hanem, nem különbözik a fagyasztott pizzától sem.-néztem le a pizzámra.
Tipikus angol,semmi se jó neki chh.-mosolygott , majd beleharapott a pizzájába.
A francba!!!-szóltam halkan, mert sikerült leennem magam. Taps,taps.
Mi az?-kérdezte Mike, majd rámutattam a hatalmas foltra ami a pólómat díszítette, Mike meg persze nevetett.
Ez nem vicces! Merre van itt egy mosdó?-kérdeztem, hátha le tudom mosni.
Hát, gőzöm sincs, de várj!-mondta, majd lehúzta a csuklójára ingét.
Neee!! Ne koszold össze az inged, majd megoldom!-kértem, de nem érdekelte, elkezdte az ingével lepucolni a kajafoltot ami a hasamnál volt. Áá, csak kábé 30 ember figyelt minket.
Hát, én mindent megpróbáltam dee..-kezdte el. A pólómon még hatalmasabb volt a folt. Remek.
Jézusoom!-kaptam oda a kezem, hogy senki se vegye észre.
Ne haragudj!-nézett rám nagy szemeivel.
Semmi baj, inkább te ne haragudj, hogy az ingedet is összekoszoltam!-mondtam.
Ugyan már! De akkor menjünk innen. Lemegyünk a partra?-dobta föl az ötletet ami nekem is tetszett. Bólintottam majd elindultunk  a part felé.
És, hány éves vagy?-kérdezte Mike.
Tizennyolc leszek jövőhéten. te?-kérdeztem.
Huszonegy leszek októberben.-válaszolta.
Aztaaa. Huszonegy? És milyen minek tanulsz?-kérdeztem.
Kommunikáció szakra járok. Ez az utolsó évem. Te?-nézett rám.
Nekem a gimiben ez az utolsó évem. Tanárnő szeretnék lenni a giminkben.-mosolyogtam.
Te mint tanárnő? Aranyos.-nevetett.
Mi ebbe olyan vicces?-kérdeztem.
Elképzelem ahogy a tizennégy, tizenöt éves fiúk tátott szájjal hallgatják ahogy előadást tartasz.-nevetett megint, majd én is rákezdtem.
Nem, ez nem így lesz!-mondtam.
Testvéred van?-kérdezte.
Nincs. Neked?-kérdeztem vissza, és ekkor értünk le a partra.
Van egy öcsém, öt éves.-mosolygott. Látszik rajta, hogy szereti.
Öt? Sok a korkülönbség.-tátottam nagyra a szám.
Hát igen, anyu újraházasodott. Így lett Toby. Jövő héten jönnek látogatóba.-vázolta föl nekem a helyzetet.
Á, értem, biztos várod.-mondtam, mire ő bólintott.
Gyere, kiszedjük a foltodat!-mondta majd odahúzott a tengerhez, és elkezdett fröcskölni.
Héééé! Azt mondtad kiszedjük, nem azt, hogy jobban bevizezel!!-tettem a szemem elé a kezem.
Bocsi Jenny!-mondta,de nem hagyta abba.
Nem vagyok Jenny!!!!-szóltam majd belelöktem a vízbe. Elesett. Upsz. 
Héééé!-mondta, majd felállt.
Mondtam, hogy ne hívj Jennynek!-néztem rá olyan "én nyertem" tekintettel.
Hát, jó! Ezt egyszer még visszakapod!-mondta majd elkezdte kicsavarni az ingéből a vizet.
Még beszélgettünk húsz vagy huszonöt percig, aztán elköszöntünk egymástól.
Hazafelé úton kaptam egy sms-t: 

Majd rögtön eszembe jutott: Ó a táskáám! De mit keres nála?

Óó, szóval sétálunk. Jó tudni.